Linus Pauling jobb kézzel írt

A huszadik század első évében február utolsó napján született Linus Carl Pauling a német, angol és skót ősökkel bíró amerikai kémikus. Gyógyszertáros apja korán meghalt, anyja egyedül nevelte fel két testvérével. Már gimnazistaként sokat kísérletezett és elhatározta, hogy kémikus lesz. 1925-ben doktorált fizikai kémiából, s már egyetemi évei alatt hét szakcikket publikált. Kutatásai mellett egyre többet írt, és az 1939-ben megjelent „A kémiai kötés elmélete, valamint a molekulák és kristályok szerkezete” c. munkája a század egyik legjelentősebb tankönyve lett. Az 1940-es évek végén Pauling az enzimreakciókkal is foglalkozott. Szakmai munkája csúcsára 1951-ben ért a biológiai nagymolekulák szerkezetének felderítésében az alfa-hélix felfedezésével. Első Nobel-díját 1954-ben a kémiai kötés természetének kutatása terén elért eredményeiért vehette át. Szerencsére a díjátadásra visszakapta az útlevelét.
Linus Pauling életének első felében egyáltalán nem politizált, de a második háború után valóságos békeharcos lett. Tagja lett annak az Einstein és Szilárd Leó vezette csoportnak, amely céljául és feladatául tűzte ki a nyilvánosság felvilágosítását az atomfegyverek veszélyeiről. Ez pedig nem tetszett az USA vezetésének. Pauling 1962-es Nobel béke-díját éppen ezért a tevékenységéért kapta. Tudományos munkája mellett a hatvanas években a C-vitamin fogyasztás apostolává lett. A modern szerkezeti kémia és a molekuláris biológia egyik megalapozója 1994 nyarán 93 évesen távozott közülünk.
Neve gyakran szerepel a híres balkezesek listáin, s nem is vonjuk kétségbe, hogy valóban az volt. Ám az íráselemzésnél az számít, hogy Linus Pauling jobb kézzel írt. Aki szeretnél látni kéziratos jegyzeteit, az kedvére böngészhet itt.